Posztkészítés a Nász és tébolyhoz alkotói kávészünet #56

Lássuk akkor, mi is történt, miközben szinkronban olvastam és írtam a Nász és téboly-hoz a posztot.
Természetesen csak azért, hogy ott a sok hablatyolásomban ne vesszen el a lényeg.

Március 1. (vagy 2. fene sem emlékszik rá.)
Mikor egyszerre három posztot írsz, ahogy éppen eszedbe jut, várom, hogy a harmadik kávém iható meleggé hűljön, közben lekapok egy csapat galambot, akik az udvarunkon tanyáznak, mert a kutya sem zavarja őket. (Bizony, mifelénk nem zombi támadástól kell tartani, hanem a galambok inváziójától.) Miért nem csinált még senki valami filmet/ vagy írt volna valami horror sztorit galambokkal? De ha eddig sem csinált senki, akkor stip-stop agyalok én a megírásán. (Már csak azért is, mert ha a Múltidő novellám március 5-én két éve, a Savarelly ügyeket április 6-án tavaly kezdtem el írni, akkor idén május 7-én valamit le kellene produkálni, hogy tartsak valami rendszert az amúgy kaotikus életembe.)

Mikor már a Nász és téboly első fejezetét újfent kiveséztem, tudva, hogy két posztot akarok belőle kicsikarni, "ki, ha nem én" alapon, miközben agyalok az életbölcsességek tengerén, ahol fel kell eszmélnem, hogy nem minden esetben a férfiak a hibásak azért, hogy úgy viselkednek, ahogy. Ne felejtsük el, azokat a férfiakat is nők nevelték fel (jobb esetben) ergo, dobálhatjuk a feminista eszméket, ha mi nők nem nyitjuk fel végre a szemünket.

Március 3-4.
Olvasás-írás és jót derülök a perzsa Qajar hercegnőn. (Azért valami kis szánalom is megszállt volna... ha nem sejteném, hogy bármi is volt az igazság, nézhetett ki akárhogy és lehetett akármennyi kérője, mégis csak a végén lett férje és négy gyereke.) Ideje a magánéletet újraértékelni. * legyintek

Március 5.
Mikor lusta medve módra nem akarsz a reggeli theVR HappyHour-ra felkelni, de este meg izgatottan várod a mai streamet. (Igen, megnézhetném vissza Twitch-en is, de még mindig a Youtube községüket gyarapítom. Majd ha valaki a szomszéd utcából lesz szíves áthúzni az "elvileg" kétszer gyorsabb internethálózatot, amit pont a főutcára méltóztattak elfelejteni kihúzni. Az meg rajtam kívül senkit nem izgat, hogy a mellettünk levő iskola a másik utcáról kapja a netet. Bezzeg, ha a finnek alaptörvényével élhetnék... Álmodjak szépeket.)
Pedig köztudottan a teknősök nem ugatnak, viszont kegyetlenül harapnak, de most az internet legyen a legkisebb gondom.
Van lassan öt hónapja, hogy olvastam először az Ármány és kézfogót, benne vannak olyan gyöngyszemek, amik még most is gondolkodóba ejtenek. *lásd kép
Honnan tudja Richárd, hogy mit tartalmaz egy női táska? (Jó, a fegyvert kimagyarázta, a többit viszont kérdéses. És nem, sem a Bitó és borostyánban, sem a Nász és tébolyban sincs rá magyarázat.)

Március 6.
Kicsit sem gázos, ha már nem csak a történettel álmodsz, hanem rémálmod lesz attól, hogy a puhakötésű könyved gerince megtört. (Szerencsére ép a valóságban még mindig.)
Ma érkezik (egy nappal hamarabb, mint vártam, de ezért is csípem a kiadót) egy nőnapi csomag, szóval délelőtt dobtam egy hátast, mikor néztem a levelezőrendszerem, hogy jó látom, pár óra és itt van. (Megjegyzés: épségben megérkezett.)
Nász és téboly, avagy házasság őrült vendégsereggel és az a bizonyos esküvői jelenet. Az még nem indok a Lipótba küldéshez, hogy vagy hatszor olvastam újra a párbeszédet? Richárd pedig... Azért mondta, hogy "Tudom.", mert tudta, hogy Mili álmait törte ezzel össze. (Most jöhetnek a zsebkendők és közösen sírjunk Keszkenőért, aki így is hamarabb kapott gyűrűt az első pasitól, akire szemet vetett, mint az olvasó hölgytársaságok többsége.)

Március 7.

Mikor annyira kétségbe vagy esve karrier terén, hogy miközben olvasod a Töri másképp blogposztját, ahol megtudtam kicsit többet a 19. századi háztartás körül dolgozó emberek feladatköréről, és gondolkozol, hogy neked logisztikusként már elmehetnél házvezetőnőnek. (Vagy csak pletykatársasági cselédnőnek, ahogy Márika mondaná.)
Nász és téboly esetén már kezdek a finálénál tartani, ami örömmel tölt el és egyszerre szomorít el. Richárdról még mindig az a véleményem, hogy egy ördög, aki amúgy meg gentleman, de pont a titokzatosság az, ami megragadja az embert.
Mire harmadjára belekezdek, menni is fog. Megcsináltam. (Csekkold a képet.) Ettől függetlenül összeszégyenlem magam, hogy Richárdhoz illő sétapálcát nem találtam. Az ötletet hasonló képről vettem, de ha Milinek úgyis a belső értékek számítanak, ne legyünk olyan kritikusak. A százalékarány érzelmek terén nem pontos. (Amúgy ha még a csinos arcot is figyelembe kell venni attól tartok, hogy nem állunk meg a 250%-nál, mint az ötéves terv hathavi szénkitermelése esetén.)
A két poszttal kapcsolatban meggondoltam magam. Vagy mégsem, csak a második más témát fog felvetni az eredeti ötletnél. Na, majd kifundálom ezt még.

Március 8.
Innen is boldog nőnapot minden Zoltánnak!
Milyen szomorú, mikor éjjel kettőkor veszed észre, hogy álmos vagy és már csak az utolsó fejezet van hátra a Nász és tébolyból... Elég sétagalopp tempó ez, de holnap már alapvetően kész is lesz a poszt hozzá. A terv a következő: Egy poszt legyen de az ütős. Ha csak 13-ra lesz kész, akkor is van még időm, szóval jobb párat aludni az átírásokra. (Pedig nálam szétszórtabb blogger aligha létezik.)
Míg más nők várják a likőrös csokikat meg a virágokat, hogy aztán este megnézve a Szerelmünk lapjait bőgjenek egy sort, addig szerintem én maradok a Nász és téboly befejezésénél és csak azért is azon fogok bőgni. (De úrinő nem sír, hiszen Agáta mama is megmondta, hogy tartás és fegyelmezettség a mi fegyverünk.)
Tegnap/ma éjjel ugye az utolsó hosszú múltbeli fejezetet elolvastam, és tényleg utál táncolni Richárd. Viszont itt is életbe lép, ha olyat tesz a férfi, amit nem akar, illetve ha azért félbehagyja a kockulást, hogy neked válaszoljon az üzenetedre, akkor gyorsan tanulj meg édes süteményeket készíteni, aztán menjél hozzá, és el ne ereszd. (És aki morgolódik, hogy az Anna elcsavarta a bárónk fejét...  Anna nem tudott süteményeket készíteni és olvashattátok, mi lett vele. Szóval tanulj meg sütni és ne legyél Anna, főleg ha olyan édesszájú férfit fogsz ki, mint Richárd.)
Kaméleonkának meg egyem meg a szívét...
Képnek ma jöhet a Victorian Romance Emma, amit vagy háromszor láttam már, még mindig imádok, és akkor sem vallanám ezt be, főleg annak nem, aki az első évadot magyar felirattal ellátta és feltöltötte Indavideóra, pláne, hogy személyesen is ismerem. (Bár, ezt már annyiszor megköszöntem neki, hogy feltöltötte, és mivel tudom, hogy ezt a posztot sem fogja olvasni, nem is érdemes többet írnom erről.)

Március 9.

Előző nap kiolvasva, még a plecsni is kijárt és úgy érzem, mint akinek az életében valami véget ért. Pedig vannak dolgok, amik még csak most kezdődnek el.

"Pont most olvastam egy elégedetlen olvasó véleményét, miszerint semmi romantika nincs benne, számomra egyenesen skandalum. (Nem tudom az illető hány éves, meg alapvetően nem is a romantika a lényeg a sorozatban, de valószínű, hogy mégiscsak kell ehhez a kötethez némi érettség is. Ha tudnák, mennyi kényszerházasság létezik a mai világban is…) 
Bevallom, én is tévedtem a fogalmak tengerében, hiszen nász mégiscsak volt, csak ugye nem lett elhálva. – majd pótolják, nem ez a lényeg.- 
Valós kategóriába nem is lehet sorolni, amolyan Ambrózys kötet ez is. Ha mégis valaki makacskodna, hogy létező kategóriába soroljam, a thrillerek közé sorolnám a kötetet, pár akciójelenettel és természetesen a történelmi helyszínekbe mosott fiktív történet volt elsősorban, ami olvasásra késztetett, aminek egyik fő momentuma, hogy Milinek ideje felnőni, levedleni a naivitását, ezzel elismert és figyelmet keltő nővé, később bárónővé alakuljon. Ahogyan minden erős férfi mögött áll egy nő, úgy támogatja Mili is Richárdot, már ha engedi a makacs bárónk, hiszen már közösen sok békebeli bűnügyet megoldottak, most már ideje a szívügyeket is helyretenni. Klisésen hangozhat, hogy „amíg a múltad nem engeded el, nem lehet jövőd”, de valami ilyesmi zajlik le főhőseink lelkében. 
Valamiért még néha felmerült bennem, hogy a nyomozó párosunknak a viselkedése pár jelenetnél felcserélődnek a nemekre jellemző általános viselkedési formák, talán ez is közrejátszik abban, hogy Mili és Richárd próbálja megérteni ezzel a másikat. (Mert végül is erre megy ki a játék, hogy jobban megismerjék egymást.) 
A teljes sorozatban ugyanúgy megtalálhatóak az általános sztereotípiák, amiket a szereplőink igyekszenek bemutatni és a tévhiteinket eloszlatni, rájőve, hogy hiába léteznek nők és férfiak, valójában mindegyik ember és nem sokban különböznek egymástól."

Elég részletesre sikerült az update véleményezésem, de szinte mindent megmagyaráztam benne, ami a fejemben megfordult a könyvvel és magával a sorozattal kapcsolatban.
Ma már csak a végső képigazítások és a finálé megírás maradt hátra, így talán ezzel is zárnék ebben a majdnem egyhetes blogposztban. (Amúgy élveztem ezt is készíteni, csak önmagában, mint kávészüneti poszt, talán ebben is látok jövőt, hogy tartalmasabban írjak, ne csak esetlegesen egy-egy témát érintve.)
Most valószínű kicsit parkolópályára állítom az Ambrózy báró eseteit, de annyi szent, hogy a jövőben is fogok vele foglalkozni.
Igen, más könyvek is most várnak hetek óta türelmetlenül, egy animés poszt is már érik, és a jócskán elmaradt kozmetikai cuccokról is beszámolok, mert jócskán akadt mostanában a kezem ügyébe pár említésre méltó termék.
És szintén igen, ha animés párost kellene keresnem Richárdhoz és Milihez, egyértelmű, Ao Haru Ride főszereplőit adnám hozzá. (Most kellene azt írnom, hogy akinek Ambrózyéktől pont a romantika hiányzott, az ebben a sorozatban megtalálhatja. Bár, shoujo, fiatal lányoknak készült mű, így nem kell véresen komolyan venni, ettől függetlenül sok mondanivalót tartalmaz. A mangától nem tér el a fő történetszál.)